1. nap

Futottam 40 mérföldet Rohanon keresztül. Közel-távol nincs ehető mókus. Gimli körülbelül pont akkora, hogy nyárson meg lehetne sütni. Azt hallottam, a törpöknek olyan íze van, mint a csirkének. Még nem vagyok Király.

Borostahelyzet: kielégítő.

2. nap

Összefutottunk egy sereg rohírral. Megkérdeztem Éomert, nem látta-e a hobbitokat. Nagyon goromba választ kaptam. Talán még mindig mérges amiatt, hogy a legutóbbi közös ivászatunkon durva tünde nyelvű szavakat festettem a lovára. Úgy döntöttem, nem mondom meg neki, hogy a frizuráját nyilvánvalóan Legolasról koppintotta. Ha Király lennék, nem viselkedne így velem, az tuti.

3. nap

Ha láttatok egy halom füstölgő orkhullát, utána már semmi nem lep meg. Csak ennyit mondok.

4. nap

Összefutottunk Gandalffal. Kiderült, hogy mégsem halt meg, hanem a balrog arra kényszerítette, hogy házaljon egy vegytisztítónak, és most Vakítóan Fehér Gandalf lett belőle. Micsoda reklámfigura. Legközelebb már a csúcsos süveg trükkért is pénzt fog kérni, vagy mi?

6. nap

Edorasban. Théoden jól lerendezett. Azt mondja, „Te vagy itt a Király? Amikor legutóbb csekkoltam a helyzetet, még én voltam itt a Király. Látsz még itt valakit rajtam kívül, akinek korona van a fején, hapsikám? He? He?”

Kénytelen voltam beismerni, hogy még tényleg nem vagyok Király.

Bosszúból lenyúltam a pénztárcáját, amikor nem figyelt oda, és számlát nyitottam a Rohani Kapu Plázában. Vettem Legolasnak és Gimlinek két egyforma sapkát.

7. nap

Gyanítom, Éowyn nyomul rám. Nem is csodálom, mivel borostám annyira férfias, hogy még engem is felizgat.

9. nap

Leestem a szikláról. Hülye vasudvardi farkasok. Azt hittem, Arwen mentett meg, de mikor magamhoz tértem, a lovamat csókolgattam. Kicsit ijesztő volt. Elvesztettem kedvenc csini nyakláncomat a folyóban. Eléggé zabos vagyok, mivel az ember sosem örül, ha elhagy valami ékszert. Na jó, esetleg a Gyűrűt.

Borostahelyzet: vizes.

12. nap

Győzedelmes visszatérés a Helm Szurdokba. Gimli megölelt. Mintha emlékeztetnie kéne rá, hogy pont az övemig ér. Visszakaptam a nyaklácomat Legolastól, éljen! Motyogott valamit tündéül, ami azt is jelenthette, hogy „Elkéstél”, de esetleg azt is, hogy „Tépd le a ruháimat most rögtön”. Nem igazán vagyok biztos benne, melyik volt. Fel kell frissítenem tünde nyelvtudásomat, nehogy beégjek.

Még nem vagyok Király, de elfoglalt az igen. A rohaniakat egyfolytában lelkesíteni kell, különben depisek. A készülődő csata viszont piskóta lesz, de tényleg.

14. nap

A Helm Szurdok erődjén ácsorgok. Rahedli sok ork masírozik felénk. Kit akarunk átverni? Ezt rohadtul megszívtuk. Talán van ezen a tornyon egy mellékajtó…

[később]

A tündék elküldték nekünk a legjobb és legnemesebb harcosaikat. Persze semmi hasznukat nem vesszük a harcban, de legalább úgy halok meg, hogy valami csinit is látok. Théoden egyfolytában azt motyogja, „Ez hihetetlen!”. Egyet kell értenem – hihetetlen, hogy Haldír képes úgy felöltözni, hogy a szemöldöke nem passzol a ruhájához.

Megpróbáltam lelépni a mellékajtón keresztül, de Gimli folyton utánam mászkál. Ha ez így megy tovább, sosem leszek Király.

15. nap

Váratlanul győztünk a Helm Szurdokban. Az örömmámort kicsit lelohasztotta a Faramirtól kapott fennhéjázó képeslap, amin éppen az osgiliathi strandon sütkérezik a kis Gyűrűhordozóval és nagydarab társával, színes sortban és koktélokat iszogatva. A képeslapon ez áll:

Kedves Aragorn,

Kösz a Gyűrűt meg a hobbitokat. Elég kicsik, de meglepően hajlékonyak. Pont amire mindig is vágytam! Még mindig szívesen gondolok vissza az utolsó éjszakánkra Minas Tirithben. Csókol, Faramir

Affranc. Ennyi erővel azt is hagyhattuk volna, hogy Boromir lenyúlja a Gyűrűt, legalább megspóroltunk volna egy csomó fáradtságot. Mindegy, Samu úgyis megöli, ha bármivel próbálkozik.

Még mindig nem vagyok Király.