Az Epilógus

Egy márciusi estén (1436) Csavardi Samu a kandalló előtt pihent, s gyermekei körülülték, ami nem volt szokatlan, mégis mindig különleges eseménynek számított. Mint általában most is a Nagy Piros Könyvből olvasott fel, és mögötte egy zsámolyon Elanor ült, aki szebb volt mint a legtöbb hobbit gyermek: bőre világosabb és termete karcsúbb volt. Épp most kamaszodott. Ott volt még az ifjú Frodó, aki apjára hasonlított, és a kis Trufa és Pippin , akiknek még a hobbit székek is hatalmasak voltak. Aranyfürt már lefeküdt, mivel a Piros Könyv még nem volt neki való. Ám nem ő volt az utolsó a sorban, úgy tünt Samu és Rózi még az Öreg Tukon is túltesz, gyermekek számában. Ott volt még a kis Ham, Kata a bölcsőben.

"Hát drágám", mondta Samu "valaha nőtt, mert a saját szememmel láttam"
"És még mindig nő apu?"
"Nem tudom miért ne nőhetne ma is Ellie, de mint tudjátok én már nem fogok útra kelni többet. Ám Trufa és Pippin bácsi, többször jártak délen, ők már oda is tartoznak egy kicsit."
"Ugye ők nagyra nőttek?" kérdezte a kis Trufa. "Bárcsak olyan nagyra nőhetnék, mint Borbak Trufa bácsi. Ő a legmagasabb hobbit, magasabb mint Bandobras."
Nem magasabb Tuk Peregrin úrnál" vágott közbe a kis Pippin, "és neki aranyszínű a haja. Ugye apu ő Peregrin herceg a Kővárosban?"
"Hát sosem mondta", szólt Samu, "de azt hiszem annak tartják." "De hol is tartottam?"
"Sehol", mondta a kis Frodó. " A Pókról szeretnék hallani megint, az a kedvenc részem"
"Épp Lórienről meséltél, s arról, hogy nő e még ott a virágom", szólt közbe Elanor.
"Úgy hiszem Ellie drágám, igen, Trufa bácsi szerint bár az Úrnő már elhajózott, még mindig élnek arra tündék."
"Mikor megyünk oda? Tündéket szeretnék látni, és szeretném látni a virágomat is."
"Ha a tükörbe nézel szebbet látsz", mosolygott Samu, "bár nem volna szabad elmondanom, de hamarosan találkozhatsz elég tündével."
"De az nem ugyanaz. Szeretném látni a zöld dombot, a fehér virágokat, és szeretném a tündék énekét hallgatni."
"Talán egy nap fogod is" mondta Samu."Amikor én olyan idős voltam, mint te, én is ezt kívántam s bár nem volt sok esélye annak, hogy teljesüljön, mégis megtörtént."
"De a tündék elhajóznak, és nemsokára nem lesz egy sem, ugye apu?" kérdezte a kis Rózi, "és csak az erdeik maradnak meg, amik nagyon szépek de, de..."
"De mi kislányom?"
"Nem lesz olyan mint a mesékben"
"Hát valószínüleg úgy lenne ha mind elhajóztak volna" mondta Samu. "A Gyűrűk elhagyták Szűrkerévet, s azok akik úgy döntöttek, hogy maradnak, amikor Elrond elhajózott, még mindig itt vannak. Sokáig lesznek még tündék Középföldén."
"Olyan szomorú, hogy Elrond otthagyta Völgyzugolyt, s hogy az Úrnő elhagyta Lórient." mondta Elanor. "Mi történt Celebornnal? Nagyon szomorú?"
"Szerintem igen kicsim, a tündék szomorúak, s ez teszi őket olyan széppé, s ezért nem látjuk gyakran őket. Celeborn ott él Lórien földjén, ahogyan minidg is" mondta Samu. "Az az ő országa, és szereti a fákat"
"Ugye senki másnak nincs olyan mallron fája mint nekünk?"
"Csak nekünk és Keleborn Úrnak"
"Úgy hiszem" szólt Samu (Samu valójában a Mallron fájára volt a legbüszkébb)
"Keleborn a fák között él, és az ő tünd módján biztosan boldog. A tündék megtehetik hogy várnak. Még nem jött el az ő ideje. Igaz az Úrnő elhagyta Lórient, ő mégis maradt. Amikor elfárad elhajózhat. Legolas, népével átkelt a Folyón, s most Ithiliában élnek, már ahogy Pippin bácsitól hallottam. Ő is elhajózik majd, de addig biztosan marad, amíg Gimli él."
"Mi történt Gimlivel?" kérdezte az ifijú Frodó. "Kedvelem őt, ugye nekem is lesz fejszém apu?" "Maradtak még orkok?"
"Úgy tudom igen, bár tudni kell, hogy hol keressük őket" mondta Samu.
"De a Megyében nincsenek, így nem lesz szükséged fejszére. Gimli egyébként a Királynak dolgozik a Városban,a város mögötti hegyekbe költözött, s minden évben meglátogatja a Csillogó Barlangokat."
"Legolas látogatja Szilszakállt?" kérdezte Elanor
"Nem mondhatnám drágám" mondta Samu. Nem hinném, hogy azóta bárki is látta az Enteket. Hacsak Trufa és Pippin bácsi nem titkolnak valamit."
"És soha nem találták meg az Entasszonyokat?"
"Eleddig nem" szólt Samu
"Nem, - mondta a kis Rózi, de ha az erdőben járok, mindig figyelek, hátha látom őket. Szeretném ha az Entasszonyok megkerülnének."
"Én is" tette hozzá Samu, "de attól tartok kicsim, hogy ez a feladat, meghaladja a hobbitok képességeit. De elég a kérdésekből, legalábbis vacsoráig."
"Ez nem igazságos" kiáltott egyszerre a kis Trufa és Pippin nekünk vacsora után le kell feküdnünk.
"Ne mondjátok ezt" szólt komolyan Samu. " Az sem lenne igazságos, hogy Ellienek és Fronak is fenn kellene maradnia, ők még kicsik ehhez. Egyébként is én vagyok a te apukád és nem fordítva. Csináljátok azt, amit egy ilyen korú hobbitnak kell, különben elmondom a Királynak.
Ezt a fenyegetést már máskor is halloták, ém most valahogy komolyabban hangzott mint máskor.
"Mikor találkozol a Királlyal?" kérdezte a kis Frodó
"Hamarabb mint gondolnád" válaszolta Samu
"Hát legyen, elmondom a fenn maradóknak és az ágybamenőknek- de a kicsiket ezért ne ébresszétek fel."- mondta Samu
A gyerekek hirtelen csendben maradtak. Most úgy néztek Samura, mint régen a hobbit gyerekek Szürke Gandalfra.
"A Király ide jön" bökte ki végül Samu
"Idejön Zsáklakba?" kiáltották egyszerre a gyerekek
"Nem"- mondta Samu " De északra jön, nem fog idejönni, mert azt a parancsot adta, hogy a Nagyok Népéből senki nem teheti be a lábát a megyébe. S a saját parancsát csak nem szegi meg.
"És - mondta Samu megállva, küldött egy különleges meghívót mindannyiunknak. Igen, mindenkinek névreszólót."
Samu odament a fiókhoz, és kivett egy nagy tekercset. A pergamen fekete volt, s az írás rajta ezüst.
"Mikor érkezett apu?"
"A Gyorspostával jött 3 napja" (szerdán) - mondta Elanor. "Láttam. Selyembe volt csomagolva és pecsét volt rajta."
"Így igaz, kedvesem" - szólt Samu "Nézzük csak, Tünde és Közös Nyelven is elküldték, s így szól:

Aragorn, Arathorn fia, a Vándor, a Tündekő, Gondor királya és a Nyugat Ura, április hónap nyolcadik napján a Borbuggyan hídjához érkezik, a Megye időszámítása szerint április másodikán, s minden barátját üdvözölni szeretné. Különösen Csavardi Samut, a Megye polgármesterét és feleségét Rózit, valamint gyermekeiket, a lányokat: Elanort, Rózit, Aranyfürtöt, és a fiúkat: Frodót, Trufát, Pippint és Hamfastot.
A.E.

Elessar Telcontar:Aragorn Arathornion Edhellarn, aran, Gondor ar Hir i Mbair, angleannatha i Varanduiniant erin dolothen Ethuil, egor ben geneidad Drannail erin Gwirith edwen. Ar e aníra ennas suilannad mhellyn in phain: edregol e aníra tríad í Cherdir Perhael (i sennui Pantheal estathar aen) Condír i Drann, ar Eirien, sellath din, ar Riben, Iorhael,Gelir,Cordof, ar Baravorn ionnath din.
A Pherhael ar am Meril suilad uin o Minas Thirith nelcheenen uin Echuir.
A.E.

"Itt van mindegyikőtök neve" mosolygott Samu
"De a másik listán más nevek vannak" mondta Elanor, aki már tudott olvasni.
"Ó igen - szólt Samu, azért mert a második levél tündéül van. A te neved ugyanaz Elanor, merthogy az tünde név, de Frodó neve Iorhael, Rózié Meril, Pippiné Cordof, Trufáé Riben.
"Hát ez csodálatos!" szólt a kis Frodó " most már mindannyiunknak van tünde neve. A tiéd mi apu?"
"Nos az elég érdekes" mondta Samu
"Ami a tünde részét illeti a Király azt mondja, hogy Perhael, akit inkább Panthealnak kéne hívni. Ez azt jelenit, hogy Félbölcs helyett Bölcsnek kéne hívniuk engem.(1)Most már tudjátok, hogy a Király miként vélekedik apátokról, s talán az ő szavának hisztek."
"Mikor van Április másodika?" kérdezte a kis Pippin, akinek a legnagyobb időegység még a nap volt. " Nemsokára?"
"Egy hét múlva" mondta Elanor.
"Mikor indulunk, és mit fogunk viselni?" kérdezte a kis Rózi.
"Ah"-mondta Samu. Rózi mama majd megmondja. Le lesztek nyűgözve drágáim. Már korábban figyelmeztettek minket az eseményre, szóval felkészültünk. A legszebb ruhákba mentek, amit valaha is láttatok. Ha olyan jók lesztek és olyan szépen néztek ki mint most, nem csodálnám, ha meghívna minket a házához a Tónál. Ráadásul a Királynő is ott lesz."
"És fennmaradhatunk vacsora után?" kérdezte Rózi
"Hetekre maradunk, az aratás végéig bizonyosan"- mondta Samu
és azt kell tennünk amit a Király mond"
"Ha nem tudtok miről sustorogni és álmodozni az éjszaka, nem tudom mi mást mondhatnék még."- szólt Samu.

Csillagok ragyogtak a tiszta égbolton, s beköszöntött az első olyan márciusi éjszaka amely oly jellemző volt a Megyére. S minden évben úgy örültek neki, mintha sohasem lett volna ilyen kellemes az idő. A gyerekek már ágyban voltak. Samu a kapuban állt, s kelet felé nézett, s lassan magához húzta Rózit.
"Március 18 (25)"-mondta. Tizenhét évvel ezelőtt Rózi, nem hittem volna, hogy látlak még. De reménykedtem"
"Én sem hittem, hogy látlak Samu" szólalt meg Rózi. "nem reménykedtem addig a napig amíg vissza nem tértél. aznap reggel énekelni kezdtem, de apám rámszólt: "Csendesen lányom vagy a Kapzsi emberei idejönnek." "Hadd jöjjenek"-mondtam.
A napjaik meg vannak számlálva. Az én Samum hazajön."
"És így is lett, visszajöttél"- mondta Rózi
"Igen - mondta Samu, arra a helyre amit a legjobban szeretek. Akkor még kétfelé húzott a szívem, ám ez már elmúlt. Mindenem amit valaha is szerettem volna, az itt van."

Becsukták a kaput és bementek a házba. Befelé menet Samu fülét megüttötte a víz morajlása. A tenger hangját hallotta. A tengerét amely Középfölde partjait mosta...





Felhasznált irodalom:
1. Christopher Tolkien: History Of Middle Earth - Sauron Defeated
2.Robert Froster: Tolkien Enciklopédia A tól-Z ig
3.J.R.R. Tolkien: A Gyűrűk Ura                4. Tolkien.hu